„Adjatok hálát neki,

áldjátok nevét!

Mert jó az Úr,

örökké tart szeretete…”

/Zsoltárok könyve 100,4/

*

Nagyanyám

még a Monarchiában született.

Idős korában is

azt hajtogatta nekem:

Ő úgy szeretett volna

eljutni Abbáziába,

kicsit gyönyörködni

a tenger látványán,

megmerítkezni abban,

ami jó és szép

ebben a földi létben.

Az idén nyáron

én mentem el helyette,

Abbáziába,

mert nagyanyám

soha nem jutott el oda,

és máshova sem,

csak próbatételek sorát

hordozta

egész életében.

Az égszínkék tenger,

a sétány,

a pazar épületek

láttán

hálát adtam,

és szégyenkeztem is.

Mi mindent

megkapott

a mi nemzedékünk!

Békében élve,

jólétben dúskáltunk,

beutaztuk az egész világot.

Mégis

elégedetlenül,

fáradtan,

kiégve

panaszkodunk.

Fedezzük fel végre

Urunk

örökkévaló szeretetét,

 bőséges jóságát!

Adjunk hálát Őneki,

áldjuk nevét!

Becsüljük meg

legapróbb ajándékait!

Köszönjük meg

a nehézségeket is,

mert Istenünk

a próbatételeket is

a javunkra fordítja.

*

Imádkozzunk!

Urunk,

hálaadással,

elégedett, hívő szívvel

szeretnénk

elindulni

a mai nap reggelén.

Áldott légy,

jóságodért,

számtalan ajándékaidért!

Segíts

meglátnunk

örökkévaló szeretetedet

minden időben!

Ámen.

(Elhangzott: 2022. október 27.;

leírva: 2022. szeptember 18.)