„…Istentől ihletett…” (2Timóteus 3,16)

Az ihlet az a csoda, amikor megnyílik az ég, és a mennyei világ gyönyörűen szabad rendje és szépsége átjárja „itteni” életünket.

Az ihlet megoldást talált a problémára, felveszi az élet fonalát, alkot, épít, szolgál, felemel, boldogsággal tölt el és örömre hangol másokat.

Az ihlet Isten Lelkének munkája, valójában pünkösdi csoda.

Az ihlet hitet, reménységet, szeretetet ébreszt szívünkben; felragyog előttünk Isten megváltó szeretete a Jézus Krisztusban.

Ezért soha nem származhat ihletből rombolás, pusztítás, erőfitogtató versengés és gyűlölet.

Amikor szíven talál egy Bach kantáta, egy dal, egy József Attila vers, egy Csontváry festmény; amikor csodálatra indít egy képlet vagy egy felfedezés; amikor megrendít egy odaszánt életmű; akkor Isten Lelke munkál bennem, és munkált egykor az alkotókban is.

A Biblia, Isten Igéje is ihletett, mert az Íráson keresztül maga az Isten szólíthat meg bennünket, a pünkösdi Lélek által.

Az ihlet jobb emberré tesz, láthatóvá lesz rajtunk Jézus Krisztus arca.

Olyan az ihlet, mint amikor a sziklák és a betontömbök között is virág nyílik.

Imádkozzunk!

Jöjj, Isten ihlető Lelke!

Te, aki éltetsz minket, ébressz bennünk hitet, reménységet, szeretetet!

Jöjj, Isten Lelke, formálj minket krisztus arcú emberekké!

Ámen

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2024. május 19., – leírva: 2024. április 5., – blogon közzétéve: 2024. május 20., – illusztráció: Árvácska a betontömbök között, 2024. április 4.)