„…vele volt az Úr…” (2Királyok 18,7)

Az egykori ószövetségi, júdai Ezékiás királyról^[1] írja ezt a Szentírás: Vele volt az Úr.

A Biblia egyik legtöbbet hangsúlyozott bíztatása ez: Velünk az Isten! (Máté 1,23) Márpedig, ha a világot teremtő, megtartó, újjáteremtő és végül minden halálos rosszból megváltó Isten velünk van, akkor minden jó a miénk, és ez a „minden jó” hamarosan láthatóvá is lesz rajtunk.

Az első karácsonyon, Jézus Krisztus születésekor ez az örömhír hangzott fel: Velünk az Isten!

Isten ezzel beteljesítette ígéretét, és Jézus Krisztusban a haldokló embervilágot magához ölelte örökkévaló szeretetével: „Ime, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,23)

Jézus születését feltűnően ragyogó csillag jelezte a sötétségben (Máté 2,9). Aki előtt felragyogott a karácsonyi örömüzenet, az az ember bizonyossággal tudja, hogy az élet és öröm Istene mindenkor vele van, még a halálon túl is, hiszen a karácsonykor született Jézus Krisztus őérte is feltámadott a halálból.

Ezért a karácsonyi ember mindig odaáll a másik ember mellé! Ha Isten velünk és értünk van, akkor mi emberek sem élhetünk egymás ellenében. Az irgalom kultúrájára van szükség. Isten velünk van, mi pedig egymással, egymásért vagyunk.

Imádkozzunk!

Urunk!

Csodás hatalmad biztos rejtekében,

Nyugton várjuk, mire ébredünk,

Velünk az Isten minden reggel és este,

És minden új napon bizonnyal velünk!

Ámen.

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2024. december 24., – leírva: 2024. november 3., – blogon közzétéve: 2024. december 25., – illusztráció: „…íme a csillag…” (Máté 2,9), balatonalmádi református templom, 2024. február 4.)

[1] Ezékiás, Júda királya (Kr. e. 725–696).