„…Istennek szent és szeretett választottai…”  (Kolossé 3,12)

A szentség és hűség kapcsolatáról hadd szóljak.

Megrendítő és maradandó emlékem a „Gulág” című film egyik jelenete, amelyben a kiemelt foglyot kínzásokkal kényszerítenék vallomásra, de hallgat. Egy vizes odúban, patkányok között, hideg és nedves ruhában tartják fogva. Vallatói végül egy fondorlatos eszközhöz folyamodnak: Lefürödhet meleg vízben, tiszta ruhába öltözhet és azt ígérik neki, hogy találkozhat a családjával. Amikor az új ruhában kijön a zuhanyzóból, ráüvöltenek, hogy hazugság volt az egész, le a tiszta ruhával, vissza a koszos és vizes ruhát, mars a tömlőcbe. Ekkor megtört… Nem bírta tovább.

Valamit végre megértettem e jelenet láttán. Hűség az is, ha valaki elvérzik a harcban.

De ennél sokkal többet is megtanultam: aki egyszer magára öltötte az Isten megváltó szeretetének új ruháját, az képtelen ismét felvenni a mocskos ruhát, hanem a krisztusi hitből fakadó szeretet, reménység és hűség vezeti mindenkor.

Isten hozzánk való örök hűsége a mi hűségünk egyetlen forrása.

Egy ragyogó színekkel teli festményt küldtek nekem egy strandoló, napozó nőről. Olyan életvidám, tiszta, szép ez az alkotás, amelyben megcsillan a hűséges Isten boldogító jelenléte.

Imádkozzunk!

Fürdess, Uram, engem tisztává,

hűségessé és áldottá,

ne szolgáltass ki

semmiféle gonosznak és gonoszságnak,

hadd legyen kedvem mindig a jóra és a szépre,

amely megvidámít és éltet másokat!

Ámen.

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2026. március 28., – leírva: 2026. március 12., – blogon közzétéve: 2026. március 29., – illusztráció: Strandoló, napozó nő, 2026. január 21.)