„… jó nekünk itt lenni…” (Márk 9,5)

Szinte naponta lejutok a Balaton partjára, hiszen párszáz méterre élhetünk a mi tengerünktől. Gyerekkoromtól kezdve egy csoda számomra a Balaton, afféle „megdicsőülés hegye”, ahol ízelítőt kapok a mennyei jóból, az Isten közelségének öröméből, a „túlnani” világ gazdagságából. Áldom az Urat, hogy itt élhetek. Bárcsak mindenki áldhatná az Urat azért a helyért, ahol ő élhet. De jó lenne, ha így lehetne! „Urunk, ne engedd, hogy mindenkit és mindent tönkretegyen emberi gyarlóságunk!” Ma, az esztendő utolsó napján is, megköszöntem az Isten megtartó kegyelmét, és kértem a történelem Urának vezetését, tökéletesen jó akaratának érvényesülését az új esztendőben is, mindannyiónk számára.
„Száműzöm magunkat egy toronyba / Ha szívünket körülveszi a gyom / Csukafejessel a Balatonba / Azért nem tenger, mert Balaton / Holtomiglan, holtodiglan / Horgonyragasztó iszapban / Napsütésben, forró nyárban / Bikiniben, fecskenadrágban / Jó látni kacsát úszni a tavon / Árvaszúnyogos kis barátom / Délibábos szürreálom / Naplementés éneklésem / Vízillatú ébredésem / Karjában ringat / A szerelmes Balaton…” (Kiss Tibor, Balaton, Aranyakkord, Quimby)