„Bízott az Úrban…, nem tért el Őtőle, hanem megtartotta parancsolatait…” (2Királyok 18,5–6)

A vonat nem térhet el egy picit sem a sínpálya futásától, mert ez azt jelenti, hogy a szerelvény kisiklott, így célba érkezése bizonytalanná lett. Egy épület tervezése és kivitelezése során az előre legyártatott, legbonyolultabb elemek illeszkedése is századmilliméteres pontosságot igényel. Amilyen természetes ez a törvény számunkra tudományos és mindennapi értelemben, olyannyira nem akarjuk ezt elfogadni a lelki és hitbéli életünk területén.

A Biblia által megnevezett „bűn” jelentése ez: letérni, akár egy kicsit is, az Isten életet, örömöt, szépséget ajándékozó útjáról, és máris célt tévesztettünk.

Aki bízik az Úrban, miként egykor Ezékiás király ragaszkodott az Úrhoz, annak életén látszik ez a hit, hiszen igyekszik megtartani az Úr parancsolatait. Isten parancsai nem korlátoznak, hanem éppen ellenkezőleg, szabaddá tesznek, hogy bőségben éljünk (János 10,10), miközben látjuk az isteni határokat, amelyben mozogva világossá lesz, hogy mire mondhatunk igent és mire kell nemet mondanunk.

Aki hisz, az minden törékenysége ellenére konkrét, jó, szép, és másokat tápláló gyümölcsöket terem, miközben életének épülete tükrözi az Isten országának gyönyörűséges szépségét.

Imádkozzunk!

Könyörülj rajtunk Istenünk!

Tedd gyümölcsözővé hitünket! Cselekedd, hogy minden törékenységünk és gyarlóságunk ellenére naponta teremhessük a hit egy-egy konkrét gyümölcsét, amely táplál, gyógyít, megelégít másokat.

Urunk, hadd látszódjék valami rajtunk, közöttünk a Te országod épületének szépségéből!

Ámen.

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2025. január 8., – leírva: 2024. november 6., – blogon közzétéve: 2025. január 9., – illusztráció: A Magyar Állami Operaház szépsége, 2024. június 1.)