ADÁSHIBA

„Elfelejtették nagy tetteit, csodáit…” (Zsoltárok 78,11)

Szakonyi Károly „Adáshiba” című színművében egy család tagjai összegyűlnek fiuk születésnapján.

Az ünnepség abból áll, hogy nézik a tévét, és kommentálják, amit látnak. Nem figyelnek egymásra, elbeszélnek egymás mellett… Csak az létezik számukra, amit a képernyőn látnak.

Nem veszik észre azt sem, hogy milyen rendkívüli albérlőjük van, egy Emberfi nevezetű, aki az ünnepi estén a vizes kancsóból tölt a poharukba, ők pedig a legfinomabb bort isszák; aztán a velük tévéző, tolókocsis szomszédjuk egy simogatásra felugrik a kerekesszékéből, és nem is ül többet vissza oda; amikor pedig adáshiba akasztja meg a televíziózás, akkor az Emberfi egyetlen érintésével megjavul a tévé.

De ők nem veszik észre a csodákat, hanem csak nézik tovább a tévét.

Az Emberfi aztán elmegy, otthagyja őket…

Imádkozzunk.

Urunk, Istenünk, áldott légy csodáidért, a mai napért, annak minden öröméért és nehézségéért, megtartó kegyelmedért!

Bocsásd meg nekünk, hogy nem figyelünk sem Terád, sem kegyelmed csodáira, sem egymásra, miközben munkánk nagy részében is egy képernyőre tekintünk, szerte a világon, nem pedig a másikra!

Urunk, ne engedd, hogy hitetlen és embertelen gépekké silányodjunk!

Ámen.

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2023. szeptember 18., – leírva: 2023. augusztus 14., – blogon közzétéve: 2023. szeptember 19., – illusztráció: Én veletek vagyok, 2023. augusztus 14.)