„Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk 13,37)

Az édesapám keze által, odaadó szeretettel készített, áttört herendi porcelánvázát fogtam meg a napokban. Azt vettem észre, remeg a kezem, amint tartom. Vigyáznom kellett, hiszen egy rossz mozdulat, és darabokra törik.

Közben belegondoltam abba, hogy ebben a durva világban miként törjük össze egymás életét, pedig mindnyájunkat az Isten odaadó szeretete alkotott meg.

Jézus Krisztus szava féltő szeretettel teli figyelmeztetés, mindenkinek, kivétel nélkül: Vigyázzatok! Ha csak egyikőnk nem él vigyázó életet, törik, zúzódik, pusztul az élet. Csoda, kegyelem, hogy még élünk.

Isten az Ő híveit minden tekintetben vigyázó emberré formálja.

Mint jelent ez a vigyázás? Vigyázni a hitre, az örökkévaló értékekre; vigyázni egymásra, az ellenségeinkre is; vigyázni önmagunkra, mert ha önmagunk „megsérülünk”, azzal másoknak is gondot okozunk; vigyázni a békességre, hiszen annyi irgalmatlan harc terhel bennünket; vigyázni a lakott földre…

Csak az tud vigyázó életet élni, akinek bizonyossága van arra nézve, hogy Isten örökké vigyáz rá!

Jézus Krisztus halált legyőző, életet megújító isteni szeretete ennek a bizonyosságnak a forrása.

Imádkozzunk!

Urunk, minden vigyázás forrása, formálj bennünket ebben a törékeny életben vigyázó emberekké!

Ámen.

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2024. április 25., – leírva: 2024. március 11., – blogon közzétéve: 2024. április 26., – illusztráció: Herendi áttört váza, 2024. március 28.)