„De Jótám, Jerubbaal legkisebb fia megmenekült, mert elbújt.” (Bírák 9,5)

Számunkra szokatlant üzen ez a bibliai vers: Vannak olyan helyzetek, amikor a megmenekülés egytelen lehetősége, hogy elbújunk.

A gyülekezeti filmklubban egy érzékeny, gyönyörű magyar filmet láthattunk 2018-ból, „Egy nap” címmel. Az alkotás minden jelenete telitalálat. Egy házaspár három kisgyermeket nevel. Minden idejüket felemészti a munka, a megélhetés, a hitel törlesztése, a gyermekek nevelése, valamint a végtelen különórák áradata. Végül a házaspár elhidegül egymástól… A feleség kétségbeesve ébred egy reggel, amikor hosszan csengetnek és tapintatlanul kopognak; nem hagyják abba, pedig most nem alkalmas. A kisfia ekkor bebújik az asztal alá, az édesanyja pedig utánabújik, és behúzza a széket az asztal mellé…

Valójában minden nap ez az egyetlen lehetőségünk. Először elbújni a belső szobába, odamenekülni az Isten közelébe, megnyugodni, lehiggadni, erőt, szeretetet, reményt és bölcsességet kérni. Ez a szent elrejtettség minden áldott újrakezdés forrás. Először el kell bújni, hogy méltón előállhassunk. Mielőtt emberek találkozunk, Jézus Krisztussal kell találkoznunk!

Imádkozzunk!

Urunk, áldott légy, hogy ma is Teveled kezdhetjük a napot; Te elrejtesz, hogy aztán elküldj, és a Te krisztusi országodat építhessük; így mentő szereteted eszközei lehessünk.

Ámen.

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2024. május 4., – leírva: 2024. április 1., – blogon közzétéve: 2024. május 7., – illusztráció: balatonalmádi református templombelső, 2024. március 9.)