„Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget.” (Zsoltárok 62,2)
Csajkovszkij II. zongoraversenye kevésbé ismert, pedig gyönyörű mű.
Az első tétel monumentális témája és futamai valami kibeszélhetetlen nyugtalanságról harsognak. Ez a tétel tele van rohanással, megállás nélküli tettlegességgel, szűnni nem akaró indulattal, bántó haraggal, szétfeszítő dühvel. Felkavaró.
A második tétel viszont mennyei nyugalmat áraszt. Ez gyógyít.
Isten közelsége elcsendesít, megnyugtat, miközben Őtőle segítséget és reménységet kapunk (Zsoltárok 62,7). Ő vezet, előttünk jár, megoldást, szabadulást nyújt.
Az élet Istene rajtunk keresztül elvégzi, hogy megnyugtassuk ezt a halálosan nyugtalan világot.
Járuljunk Isten színe elé, aki Jézus Krisztusban minden tevékenységünket mennyei nyugalommal és áldással ajándékozza meg!
Ez az áldás azt jelenti, hogy Ő ül le életünk zongorájához, és Ő játszik rajta.
Imádkozzunk!
Urunk, Jézus Krisztus!
Ma is annyi a feladat!
Hála, hogy tehetjük mindazt, amit ránk bíztál!
De Te látod, Urunk, mennyire sodor minket a lendület, miközben tele vagyunk feszültséggel, indulattal, önzéssel, nyugtalansággal; rohanunk a pályán és nem látunk mást, csak a kitűzött célt.
Könyörülj rajtunk! Add, hogy meg tudjunk állni! Add, hogy meglássunk Téged és a mellettünk élő embertásunkat! Adj az élettelen és önhitt célok helyett figyelmet, emberi szót, szeretetet!
Adj megnyugvást a Te megváltó szeretetedben, hogy ez a nyugalom áldja meg minden munkánkat!
Ámen
(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2024. május 15., – leírva: 2024. április 5., – blogon közzétéve: 2024. május 16., – illusztráció: Zongora, 2024.április 4.)