„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban…” (Filippi 2,1)

Isten Lelke valóságos vigasztalást ad. A Szentlélek Jézus Krisztus megváltó halálát és feltámadását teszi élővé és hatóvá. Jézus azt ígérte, hogy valóságos vigasztalást, azaz megoldást, megváltást ajándékoz az embernek (János 16,7). Ez a megoldás, a Jézus Krisztusba vetett hit által, már a miénk. Maga a krisztusi vigasztalást megragadni képes hit is a Szentlélek ajándéka. Ugyanakkor éppen a józanság Lelke figyelmeztet minket arra, hogy ez a krisztusi megoldás csakis „túlnan” teljesedik majd ki. Enélkül a végső, történelmen túli reménység nélkül nincs keresztyén hit, üzenet és szolgálat; de ez a reménység képes a földi élet minden percét is – körülményektől függetlenül – megvigasztalni. Egyház nincs eszkatológia nélkül. Enélkül csak fárasztó és nyüzsgő pótcselekvések sora között sínylődünk. Pál apostol erről az állapotról azt írja, hogy üres, hiábavaló, értelmetlen, hamis, elveszett (1Korinthus 15,12–20). De éppen az az evangélium, hogy nem ilyenek vagyunk, a feltámadott Krisztusban. Jöjj, vigasztaló Szentlélek!

„…azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (János 6,63) 

Hobo, Földes László „Circus Hungaricus” című albuma 2009-ben jelent meg. A művésszel nemrégiben olvasott interjú után ismét meghallgattam ezt a lemezt. Megvallom, ha tehetem, egyre inkább már csak komolyzenét hallgatok, de az egykori „könnyűzene” nagy öregjeit – fiatalságom meghatározó alkotóit – ma is nyomon követem. Akkoriban esemény volt minden bakelit album megjelenése. Több tekintetben áttörés volt, amikor Hobo együttesének legelső bakelit korongja megjelenhetett.

Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” 

/Márk evangéliuma 4,40/

Háromszázötvenegy templomunk van a dunántúli egyházkerületben. Mátyás Lajos akvarelljei 2012-ben díszkiadásban, méltó kötetben jelentek meg, valamennyi dunántúli református templomunkat megörökítve. A saját példányom végén jegyzem az azóta megépült, új templomainkat is.

„Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”

(Márk 4,39)

„Hozsánna!”

(Márk 11,9)

Párperces – Rudolf Bohren „Az igehirdetés, mint szenvedély” című könyvéből

/BOHREN, Rudolf: Az igehirdetés, mint szenvedély (Predigtlehre), Homiletikai tankönyvek 9. kötet, Pápa, 2020, 30–32./

„Ők pedig otthagyva a sokaságot, magukkal vitték Őt, minthogy Ő már a hajóban volt; de más hajók is követték Őt.” (Márk 4,36)

„… a mustármag … kisebb minden magnál …és nagyobb lesz minden veteménynél…”

/Márk evangéliuma 4,31-32/