Párperces – Rudolf Bohren „Az igehirdetés, mint szenvedély” című könyvéből

/BOHREN, Rudolf: Az igehirdetés, mint szenvedély (Predigtlehre), Homiletikai tankönyvek 9. kötet, Pápa, 2020, 30–32./

„Mielőtt a homiletika tanácsot adna, el kell fogadnia a prédikátor tanácstalan helyzetét, meg kell fogalmaznia a zavart, amelybe mindenki kerülhet, ha szószékre készül. Ha az első fejezet a prédikálás szépséges, örömteli szenvedélyéről szólt, akkor szólnunk kell a kiábrándító tapasztalatokról is, amely sokakat örömtelenségbe taszít. Itt a prédikálás mai passiójáról kell szólni.

Ha a prédikálást csodaként értelmezzük, akkor meg kell kérdezni azt, hogy hol marad a csoda? Prédikálunk, és mégsem következik be a prédikálás során a csoda? Elmondjuk a prédikációt anélkül, hogy az igehirdetéssé válna? Prédikációk hangoznak el anélkül, hogy megtörténne a csoda? A következő vasárnap ismét lesz prédikáció, de ismét elmarad a csoda? Sok prédikáció van, de kevés Ige hangzik? A nagy hallgatás, a visszhang nélküli tér elnyeli a szószékről jövő hangot? Hogyan legyen csodává a prédikáció egy olyan világban, ahol a csoda halott?

A prédikációt – be nem vallottan – súlyos kérdések, kétségek, kételyek terhelik, ideértve a prédikáció intézményét, folyamatát, létjogosultságát, hatását, csoda jellegét. A diagnózist – az empirikus kutatások eredményei alapján – fokozni lehet: prédikálni veszteséges üzlet, elavult módszer, a ráfordítás nem áll arányban a haszonnal, csak szubvenciók által tartható fenn, ami a társadalom régi kötődéséből fakad és nem meggyőződésből; drága a prédikátori tisztség; elfáradt, megvetett üggyé vált a prédikálás… Ideje lenne felülvizsgálni, hogy mi is a prédikálás célja. A prédikálást hosszú ideje szervezetlen hallgatói sztrájk kíséri. Sok teológus kerüli a szószéket, mint az egyének az istentiszteletet.

Mindezeket a problémákat a prédikátorok elfojtják, nem hagyják abba a prédikálást, de nem fektetnek több energiát abba, hanem sokkal kevesebbet, vagy alig készülnek a prédikációra. Túl sokan prédikálnak, túl keveset készülve.

Ezzel szemben Barth a következőket mondja: Amíg a lelkészi rendszer létezik, addig annak rendeltetése és tartalma csakis az lehet, hogy töretlenül és higítatlanul bizonyságot tegyen Isten akaratáról, minden akarat fölött, illetve azzal szemben; hogy meghirdesse az új életet a jelenlegi élet fölött, illetve azzal szemben. Ez az igehirdetés bolondsága. Gyengeségünkben, rengeteg készüléssel használ minket az Úr. Csakis ennek van értelme!”