„… kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (Filippi 1,2)

Kegyelem és békesség.
Mindkettő a karácsonykor született Jézus Krisztus ajándéka.

Régóta vágytam arra, hogy lássam a híres Boszporusz-hidat, amely pillér nélkül, felülről aláfeszülő függesztékekkel ível át Európából Ázsiába. A híd a tengerszinttől hatvan méter magasan, másfél kilométer hosszan, sziklaszilárdan hordozza a szünet nélküli forgalmat, a Márvány-tenger torkolata előtt.

Egyszerre láttatja velem ez a híd a kegyelmet és a békességet.
A kegyelem ez: felülről hordoz, megtart az Úr, hogy mi is hordozhassunk és vezethessünk másokat, örök irányban, boldog reménységgel, „innen” a „túlpartra”. Kegyelem az is, hogy a hídon fegyelmezetten igazodni kell a biztosan kijelölt irányhoz, tisztelve a korlátokat, egyébként beleveszünk a mélységbe.
A békesség pedig nem más, mint az isteni kegyelemből fakadó terhelhetőség: nyugalmunk nincs – miként a Boszporusz-hídon is, éjjel-nappal, folyamatos a forgalom –, de békességünk van, miközben minden napra megkapjuk az erőt és az örömöt, a mennyei boldog világba hazahívó szóig.

Kegyelem és békesség.
Mindkettő a karácsonykor született Jézus Krisztus ajándéka.

Áldott karácsonyt, áldott új esztendőt kíván, Steinbach József