Fel a kezekkel!

A zsoltárok könyve

134.fejezetének 2. verse

így hangzik:

„Emeljétek föl kezeteket

a szentély felé…”

*

Gyönyörű kép ez:

felemelt kezekkel állni

az Úr elé.

Uram,

Tefeléd nyújtózom,

Tenálad jelentkezem,

megadom magam Teneked,

megtartó kegyelmedbe kapaszkodom.

A templom szentélye

Isten jelenlétének kifejezője.

Nekünk, embereknek

mindenekelőtt Istenre van szükségünk,

aki boldogító,

mindörökké életető

jelenlétének valóságát

Jézus Krisztusban mutatta meg.

Úgy nyújtózkodunk Tefeléd,

Urunk,

mint a kisgyermek

erős Atyja felé,

hogy emelj fel,

óvj, védj,

tarts meg minket.

Isten felé

nyújtózó kezeink

soha nem lehetnek

lankadtan csüggedő,

vagy bántó kezek.

Az Úrba

kapaszkodó karjaink

szorgosak,

tevékenyek;

mindenkor

simogatnak,

segítenek,

bátorítanak.

*

Imádkozzunk!

Urunk,

felemelt kezekkel

szeretnénk megállni Teelőtted,

életünket Teneked átadni,

Tebenned bízni.

Urunk,

Te nyugtasd meg a remegő kezeket!

Te bíztasd a lankadó karokat!

A bántalmazó karok mozdulatát

Te állítsd meg,

és szelídítsd azokat

gyógyító segítőkké.

a krisztusi élet munkálóivá!

Ma is!

Ámen.

(Elhangzott: 2022. október 11.;

leírva: 2022. szeptember 13–14.)