„Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget.” (Zsoltárok 62,2)

Csajkovszkij II. zongoraversenye kevésbé ismert, pedig gyönyörű mű.

Az első tétel monumentális témája és futamai valami kibeszélhetetlen nyugtalanságról harsognak. Ez a tétel tele van rohanással, megállás nélküli tettlegességgel, szűnni nem akaró indulattal, bántó haraggal, szétfeszítő dühvel. Felkavaró.

A második tétel viszont mennyei nyugalmat áraszt. Ez gyógyít.

Isten közelsége elcsendesít, megnyugtat, miközben Őtőle segítséget és reménységet kapunk (Zsoltárok 62,7). Ő vezet, előttünk jár, megoldást, szabadulást nyújt.

Az élet Istene rajtunk keresztül elvégzi, hogy megnyugtassuk ezt a halálosan nyugtalan világot.

Járuljunk Isten színe elé, aki Jézus Krisztusban minden tevékenységünket mennyei nyugalommal és áldással ajándékozza meg!

Ez az áldás azt jelenti, hogy Ő ül le életünk zongorájához, és Ő játszik rajta.

Imádkozzunk!

Urunk, Jézus Krisztus!

Ma is annyi a feladat!

Hála, hogy tehetjük mindazt, amit ránk bíztál!

De Te látod, Urunk, mennyire sodor minket a lendület, miközben tele vagyunk feszültséggel, indulattal, önzéssel, nyugtalansággal; rohanunk a pályán és nem látunk mást, csak a kitűzött célt.

Könyörülj rajtunk! Add, hogy meg tudjunk állni! Add, hogy meglássunk Téged és a mellettünk élő embertásunkat! Adj az élettelen és önhitt célok helyett figyelmet, emberi szót, szeretetet!

Adj megnyugvást a Te megváltó szeretetedben, hogy ez a nyugalom áldja meg minden munkánkat!

Ámen

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2024. május 15., – leírva: 2024. április 5., – blogon közzétéve: 2024. május 16., – illusztráció: Zongora, 2024.április 4.)