Kakukk

„Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!” (Jób 37,14)

Szeretem a kakukkos órákat.

Gyerekkorom kakukkos óráját juttatják eszembe, és magát a gyerekkort, az önfeledt örömmel megélt életet, a tágasságot, a reménységet, a jókedvet.

Múlik ugyan az idő minden kakukkolással; eliramlik az élet, követhetetlenek a változások és elsorvasztanak sokféle háborúságok, ahogy felnőtté merevedünk e-világban.

Tagadnánk, elütnénk a tényt, de folyamatosan szűkül a gyermekkor tágassága.

Viccesen szoktuk is mondogatni, ha valami reménytelen: Na, ennek kakukk!

Engem azonban a kakukkos óra hangja pont az ellenkezőjére figyelmeztet. Pont arra, amit a jóbi igeversben hallhattunk: Figyelj, állj meg, gondold meg az Isten csodáit, el ne csüggedj, örülj, adj hálát, hiszen Isten szeretete veled van minden nap, még a legérthetetlenebb és leglehetetlenebb helyzetben is! Isten hatalmas, csodálatos szeretete most és mindörökké veled!

Már értem Jézus szavát: Gyermekeké az Isten országa (Márk 10,14).

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy megállhatunk Teelőtted és rácsodálkozhatunk minden ajándékaidra!

Áldott légy, hogy megtartó szereteted megannyi jele „kakukkol” életünk eliramló idejében, amely Tehozzád vezet, örömmel és reménységgel tölt el!

Ámen.

(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2023. február 16., – leírva: 2023. január 16., – blogon közzétéve: 2023. május 16., – illusztráció: Kakukkos óra, 2023. január 8.)